Az elit alakulat

Az amerikai hadseregben 1942-ben hozzák létre az első ejtőernyős egységet. Az önkéntesekből álló 506-os ejtőernyős lövészezred katonáit a georgiai Toccoa bázison képzik ki. Az Easy századot Sobel hadnagy vezeti, aki képtelen kivívni az emberek tiszteletét. Ellentét alakul ki közte és Winters hadnagy között. Az egység első harci feladata a normandiai partraszállás biztosítása. A bevetésre az egyik angliai bázison készülnek. Sobel folytatja Winters zaklatását, aki hadbírósági tárgyalást kér. A század szakaszvezetői elhatározzák, inkább lemondanak rangjukról, mintsem nélküle induljanak bevetésre.

Megkezdődik az invázió. Az ejtőernyősöket a németek vonalai mögött dobják le. Winters hadnagy elszakad a századtól, egyedül landol egy mezőn. Hamarosan csatlakozik hozzá Hall közlegény, egy másik századból, majd néhány embere is előkerül. A közeli városban Winters megtalálja Compton hadnagyot, aki tájékoztatja, hogy a század nagy részéről semmi hír. Mivel a századparancsnok nem került elő, rangidősként Winters veszi át az Easy vezetését. Az egység első feladata: megsemmisíteni az egyik német tüzérségi állást, amely komoly veszteségeket okoz a partraszálló egységeknek a Utah partszakaszon.

Két nappal a D-nap után néhányan még mindig hiányoznak az Easy századból. Blithe közlegény a Carentan elleni támadás előtt kerül elő. A város bevétele során a század több tagja is megsebesül, köztük Winters hadnagy. Blithe közlegénynél az orvos „hisztérikus vakságot” állapít meg. Az újabb előrenyomulása során német ellentámadásba ütköznek. Az összecsapásban Blithe magára talál, másnap viszont őrjáratozás közben lelövi egy mesterlövész. Blithe sohasem épül fel sebesülésébõl. A század több mint egy hónap után visszatér Angliába. A hírek szerint hamarosan ismét bevetik őket.

Több újonc kerül a századhoz. Az immár századossá előléptetett Winters vezetésével az egységet a német megszállás alatt álló Hollandiában dobják le. Eindhovenben a lakosság az utcára vonulva ünnepli őket. A közeli kisvárosban azonban német túlerőbe ütköznek, és jelentõs veszteségek mellett kénytelenek visszavonulni. Az egységtől elszakadt Randleman őrmester egy istállóban rejtőzik. Csak másnap találkozik a keresésére induló bajtársaival. A század a következő bevetésre készül. Nixon százados elmondja Wintersnek, hogy a szövetségesek hollandiai tervei meghiúsulni látszanak.

Winters százados kockázatos bevetést vezet az egyik holland töltésen keresztül. A sikeres akció után Sink ezredes zászlóaljparancsnok helyettessé lépteti elő, az Easy vezetését Heyliger hadnagy veszi át. Első lépésként mentőakciót vezet az Arnhemben rekedt brit ejtőernyősök kiszabadítására. Winters elégedetlen újdonsült adminisztratív állásával. Aggódik a század iránt, miután egy ideges őrszem tévedésből lelövi Heyligert. Néhány napos párizsi pihenés után Winters visszatér a századhoz. Ekkor érkezik a hír, hogy a németek ellentámadást indítottak az Ardennekben.

Az Easy század Bastogne mellett foglal állást, ám az egység rosszul felszerelt, és nincs felkészülve a téli küzdelemre. Roe doki orvosságok után portyázik, hogy elláthassa a teljesen átfagyott embereket. Eközben az egyik elsősegélynyújtó misszión találkozik a csinos belga Lemaire nővérrel. Az Easy század két embert veszít őrjáratozás közben. Karácsony napján Sink ezredes dicséretben részesíti őket az arcvonal tartásáért. Az emberek a lövészárkokban ünneplik a karácsonyt. A német tankok Bastogne-t lövik. A misszió is találatot kap, és Lemaire nővér életét veszti.

Miután sikerül megvédeni Bastogne-t, a század feladata a közeli település, Foy bevétele. A súlyos veszteségek közepette a rangidős szakaszvezető, Lipton próbálja összetartani a századot. Toye és Guarnere is elveszíti a lábát, Compton hadnagy a történtek miatt idegösszeroppanást kap. A hangulat tovább romlik parancsnokuk, Dike hadnagy alkalmatlansága miatt. Lipton figyelmezteti Winters századost, ő azonban nem tehet semmit az ügy érdekében. Amikor azonban Dike felsül a Foy elleni támadás során. Winters a Dog századból Speirs hadnagyot állítja a helyére, aki sikeresen irányítja az akciót.

Az Easy századot a német határhoz közeli városba szállítják. Az emberek végre ágyban alhatnak, fedéllel a fejük felett. A század parancsot kap, hogy keljen át a folyón, és ejtsen foglyokat. A küldetésben senki sem akar részt venni, kivéve Jones hadnagyot, a West Pointról érkezett újoncot. Jones arra kéri Winters századost, hogy ő vezethesse az őrjáratot. A korábban szerzett sérüléséből felgyógyulva a század egyik tolmácsa, Webster közlegény visszatér az egységhez. Nehezen illeszkedik be a régi barátai közé. Az őrjárat sikerrel jár, foglyul ejtenek két németet, de elveszítik egyik társukat.

Anélkül, hogy ellenállásba ütközne, az Easy század behatol Németországba. A veteránok élvezik a pihenést. Nixon százados végzetes bevetésről tér vissza. Kiábrándultan beszél a harc értelméről és sokat iszik. A század értesül Roosevelt elnök haláláról. Az egyik őrjárat elhagyatott koncentrációs táborra bukkan, benne csontig soványodott emberekkel. Winters és emberei élelemmel és vízzel látják el őket, ám parancsot kapnak, hogy a rend megőrzése érdekében zárják őket vissza a táborba. A holttesteket a helyi lakosokkal temettetik el. Mialatt az Easy a munkát felügyeli, hírek érkeznek Hitler öngyilkosságáról.

Az Easy század bevonul Berchtesgadenbe. Elfoglalják Hitler hegytetőre épült „Sasfészkét”, és megünneplik a német kapitulációt. A katonák Ausztriában tudják meg, hogy az egységet a csendes-óceáni hadszíntérre fogják irányítani. Winters őrnagy az áthelyezését kéri, de elutasítják a kérelmét. Speirs százados a századdal marad, annak ellenére, hogy elég pontja van ahhoz, hogy haza mehessen. Winters viszont nem akar karriert csinálni a seregben. Elfogadja Nixon százados ajánlatát, hogy dolgozzon a családja cégénél. Mialatt hírek érkeznek Japán megadásáról, megtudhatjuk, mi történt a század többi tagjával a háború után.